Részlet a farsangtemetési brosurából, amely 2023-ban került kiadásra Újjáéled a néphagyomány. Farsangtemetés Alfaluban címmel.

(...) A farsang időszakának jellegzetes eseményei közé tartozott Alfaluban a dúsgazdagozás. A népi dramatikus játék a bibliai gazdag és a szegény Lázár példázatát jelenítette meg a következő szereplőkkel: házkérők (Alfaluban kengyelfutó), dúsgazdag, felesége, asztalinas, Lázár, Ábrahám, angyal, halál, Plútó (Alfaluban Pulutor), Durumó, skorpiós ördög, sátán.[1] Az alfalvi Tóth Ferenc 1997-ben vallotta, hogy ő az egyetlen élő tagja annak a komédiáscsoportnak, amely 50 évvel korábban (’40-es évek végén) házalt a faluban farsang idején. Elmondása szerint a kengyelfutók mentek elől, mint a csengettyűsök a pap előtt házszenteléskor, s ahol fogadták a dúsgazdagokat, ott a kaput nyitva hagyták. „Olyan es történt, hogy az ördögök a skorpiókkal szedték le a pánkót a szekrény tetejiről. (...) Hát úgy jöttek utánunk a gyermekek, mint a hangyák, mint a keresztaljanép. Az egyik ördög míg benn vót, a másik künn cicázott a gyermekek közt.” Tóth Feri bácsi csoportja 1931-ben felhagyott a dúsgazdagozással, mert elmondása szerint kiöregedtek.

Mirk László feljegyzéseiből tudjuk, hogy Domokos Pál Péter Gyergyóalfaluban töltött időszakában (1933-1936) még járták a falut a dúsgazdagok, vízkereszt napján indultak és húshagyó kedden jártak utoljára.[2] A kántortanító távozását követően azonban egyszer sem adták elő a darabot, 1946-ban és 1947-ben, illetve 1970-ben került sor a bemutatására.[3] Gál (Szikra) Jóska bácsi édesapja az egyik ördög szerepét játszotta. Apjától tudja, hogy a kántortanító választotta ki az alkalmas szereplőket, többnyire az önkéntes tűzoltóalakulat tagjai közül. Emlékei szerint a farsang időszakában szombaton vendégszerepelni jártak a szomszéd településekre, vasárnap a falut járták, megtisztelték a nagyobb gazdákat és ahová beengedték őket.  Az összegyűlt pénzből az Ambrus Laji féle teremben szerveztek mulatságot az öregeknek, ahol a helyi fúvószenekar szolgáltatta a talpalávalót. A fiatalok báljára húshagyó kedden került sor, melynek rendszerint az éjféli harangszó vetett véget.

A következőkben néhány szövegtöredéket ismertetünk Gál (Szikra) Jóska bácsi közlése szerint:

Lázár a kapuban: „Teremtő Istenem éhen kell meghalnom, egy falat kenyeret nincs kitől találnom.”

Gazdag: „Takarodj innen bús fekéllyel telve, nincs hely számodra itt az én házamban.”

Ördögök viszik a pokolba a gazdagot: „Uram Pulutor íme elhoztuk a gazdagot, kinek csűre mögött láttunk jó néhány asztagot, de a szegény Lázárnak egy falat kenyeret nem adott.”

Pulutor (Plútó) mondta az ördögöknek: „Egyenként szedjétek ki a szeme szőrit, nyúzzatok le a feje bőrit, hogy emlegesse meg a világ örömit.”

Míg Ditróban és Szárhegyen a Dúsgazdag énekével ért véget a játék, Alfaluban búcsú rigmust mondtak a befogadóknak:         „Köszönjük, hogy itten most meghallgattatok,

A mi históriánkat meg nem, utáltátok,

Azért néktek mennyben legyen koronátok,

Mi elmegyünk, s ti vígan maradjatok!

Jézus neve dicsértessék.”[4]

[1] lásd a GYERGYÓIDIA oldalán található alfalvi dúsgazdagozók 1931-es csoportképének leírását (https://gyergyoidia.ro/arhivum/dusgazdagolas-gyergyoalfalu-1931)

[2] Bálint Sándor: Karácsony, Húsvét, Pünkösd. Budapest 1989. 177.

[3] Mirk László: A dúsgazdag históriája. In: Székelyföld 2002 február. 114

[4] Mirk 2002, 114